Nem kell megmenteni a nagybankokat, és nem kell őket erre hivatkozva most megregulázni. Egyszerűen a bankcsődöt kellene jól alkalmazni, és akkor nem lenne szükség kormányzati, költségvetési beavatkozásra, írja gondolatébresztő és provokatív cikkében Szalai Ákos, a Közjó és Kapitalizmus Intézet közgazdásza.

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?h=1&k=3&i=133213

Annak idején  Keynes felvetése nem kevésbé volt meghökkentő, mint Csicsikov merész ötlete. Mindaddig senki nem kérdőjelezte meg komolyan azt a klasszikus elvet, hogy válságos időkben a kormányzat legfontosabb feladata éppen a hitelességének és fizetőképességének megőrzése, amelyet nem szabad nagyvonalú költekezéssel veszélyeztetnie. Valójában a hitelből fedezett munkahelyteremtés egyetlen legitim indokának korábban a háború számított. Ezt Keynes is jól tudta. Nem véletlenül sürgette levelében Rooseveltet, hogy az avítt gondolkodás „béklyóitól szabadulva, a béke és prosperitás érdekében használja fel azt a technikát, amely korábban kizárólag a háború és a pusztítás céljait szolgálta”.

 http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2010/05/18/keynes_holt_lelkei/

XVI. Benedek szociális kérdésről megjelent enciklikája mintha más nyelven beszélne, mint amit a katolikusok eddigi társadalmi-politikai megnyilvánulásaik során alkalmaztak. (Bevallom: magam egy kicsit mindig viszolyogtam tőle...) A társadalmi kérdések tárgyalásakor eddig mintha a kizárólagos cél az igazságosság, az igazságos társadalom megteremtése lett volna. Igazságosságon pedig azt értettük, amit napjaink embere azon ért, vagyis azt, hogy csökkentsük az egyenlőtlenségeket, a társadalmat mindig a legszegényebbek helyzete alapján ítéljük meg, mindig forduljunk feléjük. A társadalmi igazságosság baloldali fogalma uralta a katolikusok beszédét is.

A teljes cikk olvasásához klikk ide: http://fontolvahalado.igen.hu/851-a-tarsadalmi-igazsagossagon-tul.html

A cikkben azokra az elemekre koncentráltam, amelyekben igen komoly átfedés van a klasszikus (száz évvel ezelőtti amerikai) progresszív mozgalom és a ma Magyarországon magukat progresszívnek nevező baloldali politikusok programja között: védjük a munkavállalókat a munkaadókkal szemben, lépjünk fel a big business ellen, korlátozzuk a bíróságok túlhatalmát. Állítom: méltán viselik a maiak e nevet. Igaz, a progresszív címke nyugodtan ráhúzható lenne sok más, jobboldali politikusra is, hiszen mára sokak számára politikai evidencia lett a száz évvel ezelőtt kitalált eszközök támogatása. Akik szerint a progresszív korszak Wilson elnökségének végéig tart, azok azért érvelnek így, mert ekkor fogadták el a XVIII. alkotmánykiegészítést (1919), amely az alcohol forgalmazását megtiltotta. Hadd zárjam soraimat ezzel, ugyanis az alkoholtilalom jól ismert története, a maffiaharcok időszaka is mutatja, hogy mi történik, ha jó progresszívként csak a magasztos elvekre figyelünk (legyen az az egészséges életmód, az esélyegyenlőség vagy épp a kicsik védelme), és elfelejtkezünk arról, hogy lépéseinket milyen következményei is lehetnek. És ezért, a következmények miatt ne legyünk progresszívak.

A cikk letölthető innét: http://kommentar.info.hu/szalai_akos_miert_ne_legyunk_progresszivak.pdf

A piac szerinte nem szakítható el a "normális" és "etikus" emberi kapcsolatoktól, sőt ezek révén működik és biztosítja a növekedést. Így a piac "logikája" egyáltalán nem zárja ki az "igazságosságot" sem.

A cikk többi része ide kattintva olvasható: http://www.hirszerzo.hu/cikk.mennyire_kapitalista_a_papa.116126.html

Tiszta versenyhelyzetben, jogilag kikényszerített monopóliumok híján a teljesítmények és értékelésük összehangolása a társadalomban elfogadott erkölcsi normák szerint többé-kevésbé zavartalanul zajlik. Mármost amikor megjelenik a jogi monopólium (állam) és vele az általános adóztatás, azonnal "tematizálódik", politikaivá válik az erkölcs.

A cikk olvasásához klikk ide: http://www.hirszerzo.hu/cikk.segelyek_es_jogcimek_kapas_van.113946.html

A magyar adórendszer célja a zsarolás. A magyar adórendszer legfőbb baja nem az, hogy magasak az adókulcsok. Nem is az, hogy olyan adónemeink vannak, amiket normális országokban már régen elfelejtettek (jobb helyeken soha ki sem próbáltak), mint a helyi iparűzési adó. A legnagyobb baj az, hogy az adórendszer betarthatatlan szabályokra épül. Akit a Hivatal ellenőriz, azt gyakorlatilag meg is büntethetné. Az adószabályok igazából csak zsarolásra valók - vallja a legtöbb vállalkozó. Csak arra jó, hogy az adóhivatal, ha akar, akkor vizsgálattal fenyegethessen. A legtöbb vállalkozó és könyvelő szerint a fő cél az ellenőrzés elkerülése. Az ellenőrzés pedig úgy kerülhető el, ha befizetnek egy minimális elvárt összeget. Ha pedig ennek ellenére is sor kerül rá, akkor ezzel ki lehet érdemelni a "méltányosságot". Persze ennek az elvárt összegnek nem sok köze van ahhoz, amennyit a törvények szerint fizetni kéne. És ez az elvárt összeg nem is nyilvános - a könyvelők, az adófizetők próbálják megsaccolni.

A cikk letöltéséhez klikk ide: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=117516

Végre van főbírója az országnak. Itt az ideje, hogy kimondjuk: a bíróság megerősítése talán a legfontosabb feladat, ha jó magyar kapitalizmust akarunk. A magyar bíróságokkal nincs alapvető baj, de azért javítanivaló is akad, és főleg védeni kell őket. Már csak azért is, mert a főbírót köszöntő szakértők egy része, mintha éppen a bíróságok elgyengítését (szép szóval: "demokratizálását") várnák tőle - írja Szalai Ákos, a Corvinus Egyetem oktatója, a Közjó és Kapitalizmus Intézet munkatársa. Az alábbiakban az ő véleményét idézzük.

 

A cikk olvasásához klikk ide: http://portfolio.hu/cikkek.tdp?h=1&k=3&i=117345

A Közjó és Kapitalizmus Intézet évről évre számot kíván vetni a magyar kapitalizmus helyzetével, s ezt egy jelentésben a közvélemény elé tárja. Az alábbiakban ennek a dokumentumnak a főbb megállapításait összegezzük.

A teljes anyag letölthető innét: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0904/kozjo_es_kapitalizmus

Első alkalommal teszi közzé szerdán jelentését a magyar gazdaság állapotáról a Közjó és Kapitalizmus Intézet. A kutatók megállapításai szerint bizalmatlanság lengi át a magyar társadalom, ezáltal a gazdaság szinte egészét, ez az egyik legfőbb oka a sikertelenségnek, illetve kiváltója mind a gazdasági szereplők, mind az állam részéről az üzlet egészséges folyamatait háttérbe szorító lépéseknek.

A cikk letölthető innét: http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/04/28/beteg_a_magyar_a_kapitalizmus/

Kicsit egyszerűsítve a dolgot, csak kétfajta igazságosságkoncepció létezik: Mátyás királyé és Rózsa Sándoré. Mátyás király legendáriumában a jók, a becsületesek, a szorgalmasak és az eszesek elnyerik jutalmukat, a csalárdságra, pöffeszkedésre, henyeségre viszont méltó büntetés vár. Az igazságosságot az utókor méltányosságként emlékezi meg: szegénység és gazdagság nem érdem és nem bűn, az igazság osztása pedig nem egyéb, mint a helyes és a helytelen gyakorlatok egymástól való elválasztása. Mátyás szellemében tehát az a konstelláció igazságos, amelyik az erkölcs és a jog szerint rendben levő procedúrák során állt elő. Vegyük észre: Mátyás király igazságossága egyéni. A társadalom működése akkor lesz jó, ha a társadalom tagjai az egyéni igazságossági, méltányossági szabályoknak megfelelve viselkednek. A társadalmi igazságosság itt nem egyéb, mint őrködés a fölött, hogy mindez így is történjék. Az igazságosság letéteményese tehát az igazságszolgáltatás.

A szónok úgy tett, mintha a piac afféle gonosz mechanizmusként döntötte volna dugába az egyébként tőle függetlenül dolgozó, termelő, hasznukat és jólétüket saját eszközeikkel kereső tömegeket és döntéshozókat.

A cikk olvasásához kattintson ide: http://www.hirszerzo.hu/cikk.orban_az_allam_es_a_piac.100487.html

Sokan szidják az adósokat kizsákmányoló hitelintézeteket. Magyarországon az ombudsman a hitelintézetek magas kamataival, illetve jelzálog-hitelezési gyakorlatával kapcsolatban fogalmaz meg szakpolitikai javaslatokat: a magáncsőd illetve a kamatplafon bevezetését sürgeti. A kormánypártok "szegénybank" felállítását szellőztetik meg. Ezzel szemben a klasszikus közgazdaságtan egyértelműen a hitelezők védelmének fontosságát hangsúlyozza.

Megjelent a Kommentár 2008/4. számában. A teljes írás letöltéséhez klikk ide: http://www.kommentar.info.hu/szalay_akos_thm_tobbszaz_szazalek.pdf

 

Kár lenne azzal áltatni magunkat, hogy a magyar gazdaság ma már nyilvánvaló gondjai egyszerűen a kiigazításból fakadnak. Kár lenne azt is elhinnünk, hogy önmagában a szociális rendszerek reformja elégséges lehet a kilábaláshoz. A gondok, úgy vélem, sokkal mélyebbek ennél: intézményi természetűek. A büdzsé időben növekvő kilengéssel produkált megborulásai tünetek. A foglalkoztatási válság tizenöt éve itt van velünk, a növekedés társadalmi korlátait nem most értük el, hanem sokkal korábban, csak most váltak szélesebb körben is ismertté. Gyanúm egyébként, hogy még most is csak sejtjük, de nem látjuk a teljes problémahalmazt. Ez a cikk a tüneteket és helyenként az okokat igyekszik számba venni. A gondok és a teendők beazonosításához az is kell, hogy képesek legyünk beismerni, mennyi mindent nem tudunk. Elemzésem sok ilyen nem tudást is felsorol, miközben egy sajátos értelmezési keretet igyekszik nyújtani a gazdasági bajok természetéhez.

 

A teljes cikk letöltéséhez klikk ide: http://www.es.hu/index.php?view=doc;20233

A Világgazdasági Fórum 2008-as versenyképességi ranglistáján Magyarország a 62. helyen áll. 2007-hez képest 14 ország előzte meg. Köztük Lengyelország, Horvátország, Oroszország, Jordánia, Barbados, Mauritius vagy éppen Botswana. 2008-ban Magyarországnál nagyobb romlást egyedül Algéria produkált. Ha az összehasonlítás alapja nem egyetlen év, hanem a 2005-ös helyzettel vetjük össze a 2008-as rangsort, akkor hazánknál nagyobbat csak Argentína bukott (Egyiptom pedig akkorát, mint mi).

A cikk folytatásához klikk ide: http://index.hu/velemeny/jegyzet/2009/02/27/huzzunk_bele_erjuk_utol_botswanat_/

A Konzervatorium.hu interjúja Balázs Zoltán filozófussal, a Közjó és Kapitalizmus Intézet ügyvivőjével erkölcs, vallás és kapitalizmus összefüggéseiről, a kapitalizmus és a protestantizmus, illetve a kapitalizmus és a katolicizmus viszonyairól, a globalizációról szóló hazai diszkurzusról és a jobboldal antikapitalizmusáról, a tőke "nemzetiségéről" és a nemzetállam feladatáról a globalizáció korában, a pénzügyi válságról és a válságkezelésről, valamint a Közjó és Kapitalizmus Intézet profiljáról.

További részletek: http://www.konzervatorium.hu/cikkeink/interju/103-qnem-piacparti-akarok-lenni-hanem-gondolkodaspartiq-interju-balazs-zoltannal

Magyarország az egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaság a régióban. Érezhetően jobb a gazdaság állapota, mint a "volt szocialista" régió számos más országában. Azonban valami mégsem stimmel. Mintha az egyik főszereplő - az állam - nem tudott volna reagálni a változásokra. A szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogy az államnak miért nem sikerült adaptálni magát az új történelmi környezethez?

BALÁZS ZOLTÁN
Biztosan kell?

A parlamenti pártok között szokatlan egyetértés alakult ki a jövő nemzedékek ombudsmani tisztségének szükségességét illetően. Az egyetértésnek lehetnek rövid távú politikai okai is, de föltehetően mélyebb - bár nem okvetlenül átgondolt - okai is vannak. Ezeket szeretném föltárni és bírálni. Úgy vélem ugyanis, hogy az elképzelés rossz. Egyrészt, van-e értelme egyáltalán a "jövővel" való foglalkozásra intézményt alapítani? Másrészt, lehet-e ezt "generációhoz" kötni? Harmadrészt, az "ombudsmani" tisztség erre való-e egyáltalán?

in. ifj. Leopold Lajos: Színlelt kapitalizmus (Budapest, 1914-17)

A szocialisták, még inkább a hozzájuk szító katedra a tőkés rend két kategóriáját különböztetik meg: szerintük van gazdasági, szükségszerű, és van történelmi, esetleges kapitalizmus. Amaz a tőkés rend szubsztanciája, emez csak járuléka. E megkülönböztetés gyakorlati elmosódását pontatlansága okozta. A kapitalizmus ?gazdasági" kategóriája is csak motívumok küzdelméből állhat elő: lélektani eredmény. A tőkés szellem a kapitalizmus szubsztanciájához tartozik. A marxizmus az emberi lelket csak a jogi felépítményekben keresi, ahelyett, hogy a gazdasági okokat mint lélektani motívumokat figyelné. A tőkés jogrendszer még nem tőkés termelés, de nincs kapitalizmus kapitalisztikus szellem nélkül. A tőkés rend emberi elhatározásokon, emberi akaraton, értékelésen, türelmen fordul meg. A gazdasági determináltságból az emberek - az éhség és a fizikai kényszer határáig - végeredményben tetszés szerinti kontingenst vállalhatnak. Gyarmattá lehet tenni egy országot erőszakkal is, kapitalisztikus állammá nem. Ily értelemben azután igaz már, hogy ha látjuk is a kapitalizmus történelmi inventáriumát, a jobbágyság és birtokszerzés felszabadulását, a céhek és gildék eltörlését, a költözködés, forgalom és kamatszedés szabadságát, a kapitalista szellem s így a ?gazdasági" kategória jelenléte még nem kétségtelen. De gazdasági szükségszerűségről szólva, mindig egyben lélektani szükségszerűségre is gondolunk. A kívülről jövő gazdasági ösztökélés csak megkönnyíti a tőkés rend kifejlődését, lehetővé azt csak a kapitalisztikus motívumuk belső felülkerekedése teszi.