Az írás egyszerre leíró és normatív jellegű, azaz a kapitalizmusról mint alkotmányról beszél, s az arisztotelészi hagyománynak megfelelően úgy próbál tényszerű képet nyújtani róla, hogy annak normatív feltételeit is számba veszi. Amellett érvelek, hogy a kapitalizmus egyike a lehetséges és kívánatos jó alkotmányoknak, mert a jó emberi élet általános feltételeit, a nyugati civilizáció sajátos elvárásait és a benne lévő nemzeti társadalmak elvárásait egyaránt képes kielégíteni. A gondolatmenet során a fogalmak tisztázása után a kapitalizmus alkotmányához szükséges értékeket, normákat, intézményeket elemzem, majd a leggyakrabban hangoztatott ellenérveket és kifogásokat tekintem át.

Megjelent: Társadalom és Gazdaság, 29. kötet, 2007.1.157-205.