Közjó és Kapitalizmus Intézet

XVI. Benedek szociális kérdésről megjelent enciklikája mintha más nyelven beszélne, mint amit a katolikusok eddigi társadalmi-politikai megnyilvánulásaik során alkalmaztak. (Bevallom: magam egy kicsit mindig viszolyogtam tőle...) A társadalmi kérdések tárgyalásakor eddig mintha a kizárólagos cél az igazságosság, az igazságos társadalom megteremtése lett volna. Igazságosságon pedig azt értettük, amit napjaink embere azon ért, vagyis azt, hogy csökkentsük az egyenlőtlenségeket, a társadalmat mindig a legszegényebbek helyzete alapján ítéljük meg, mindig forduljunk feléjük. A társadalmi igazságosság baloldali fogalma uralta a katolikusok beszédét is.

A teljes cikk olvasásához klikk ide: http://fontolvahalado.igen.hu/851-a-tarsadalmi-igazsagossagon-tul.html

A cikkben azokra az elemekre koncentráltam, amelyekben igen komoly átfedés van a klasszikus (száz évvel ezelőtti amerikai) progresszív mozgalom és a ma Magyarországon magukat progresszívnek nevező baloldali politikusok programja között: védjük a munkavállalókat a munkaadókkal szemben, lépjünk fel a big business ellen, korlátozzuk a bíróságok túlhatalmát. Állítom: méltán viselik a maiak e nevet. Igaz, a progresszív címke nyugodtan ráhúzható lenne sok más, jobboldali politikusra is, hiszen mára sokak számára politikai evidencia lett a száz évvel ezelőtt kitalált eszközök támogatása. Akik szerint a progresszív korszak Wilson elnökségének végéig tart, azok azért érvelnek így, mert ekkor fogadták el a XVIII. alkotmánykiegészítést (1919), amely az alcohol forgalmazását megtiltotta. Hadd zárjam soraimat ezzel, ugyanis az alkoholtilalom jól ismert története, a maffiaharcok időszaka is mutatja, hogy mi történik, ha jó progresszívként csak a magasztos elvekre figyelünk (legyen az az egészséges életmód, az esélyegyenlőség vagy épp a kicsik védelme), és elfelejtkezünk arról, hogy lépéseinket milyen következményei is lehetnek. És ezért, a következmények miatt ne legyünk progresszívak.

A cikk letölthető innét: http://kommentar.info.hu/szalai_akos_miert_ne_legyunk_progresszivak.pdf

A piac szerinte nem szakítható el a "normális" és "etikus" emberi kapcsolatoktól, sőt ezek révén működik és biztosítja a növekedést. Így a piac "logikája" egyáltalán nem zárja ki az "igazságosságot" sem.

A cikk többi része ide kattintva olvasható: http://www.hirszerzo.hu/cikk.mennyire_kapitalista_a_papa.116126.html

Tiszta versenyhelyzetben, jogilag kikényszerített monopóliumok híján a teljesítmények és értékelésük összehangolása a társadalomban elfogadott erkölcsi normák szerint többé-kevésbé zavartalanul zajlik. Mármost amikor megjelenik a jogi monopólium (állam) és vele az általános adóztatás, azonnal "tematizálódik", politikaivá válik az erkölcs.

A cikk olvasásához klikk ide: http://www.hirszerzo.hu/cikk.segelyek_es_jogcimek_kapas_van.113946.html

A magyar adórendszer célja a zsarolás. A magyar adórendszer legfőbb baja nem az, hogy magasak az adókulcsok. Nem is az, hogy olyan adónemeink vannak, amiket normális országokban már régen elfelejtettek (jobb helyeken soha ki sem próbáltak), mint a helyi iparűzési adó. A legnagyobb baj az, hogy az adórendszer betarthatatlan szabályokra épül. Akit a Hivatal ellenőriz, azt gyakorlatilag meg is büntethetné. Az adószabályok igazából csak zsarolásra valók - vallja a legtöbb vállalkozó. Csak arra jó, hogy az adóhivatal, ha akar, akkor vizsgálattal fenyegethessen. A legtöbb vállalkozó és könyvelő szerint a fő cél az ellenőrzés elkerülése. Az ellenőrzés pedig úgy kerülhető el, ha befizetnek egy minimális elvárt összeget. Ha pedig ennek ellenére is sor kerül rá, akkor ezzel ki lehet érdemelni a "méltányosságot". Persze ennek az elvárt összegnek nem sok köze van ahhoz, amennyit a törvények szerint fizetni kéne. És ez az elvárt összeg nem is nyilvános - a könyvelők, az adófizetők próbálják megsaccolni.

A cikk letöltéséhez klikk ide: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=117516

Végre van főbírója az országnak. Itt az ideje, hogy kimondjuk: a bíróság megerősítése talán a legfontosabb feladat, ha jó magyar kapitalizmust akarunk. A magyar bíróságokkal nincs alapvető baj, de azért javítanivaló is akad, és főleg védeni kell őket. Már csak azért is, mert a főbírót köszöntő szakértők egy része, mintha éppen a bíróságok elgyengítését (szép szóval: "demokratizálását") várnák tőle - írja Szalai Ákos, a Corvinus Egyetem oktatója, a Közjó és Kapitalizmus Intézet munkatársa. Az alábbiakban az ő véleményét idézzük.

 

A cikk olvasásához klikk ide: http://portfolio.hu/cikkek.tdp?h=1&k=3&i=117345

Mi volt a Bokros-csomag legnagyobb bűne? Szerintem az, hogy átgondolatlanul nyúlt hozzá olyan területekhez, amelyek valóban reformra szorultak. Mivel a „reformok” átgondolatlanok voltak, így sorra megbuktak, és ezzel hosszú időre lehetetlenné tették az egyébként szükséges lépések megtételét. Ilyen volt például a tandíj: a Bokros-csomag elérte, hogy közel tíz évig egyetlen kormány se legyen hajlandó, még csak a tandíj szót sem kiejteni a száján; hiába volt már meg a diákhitel. Most éppen az ingatlanadót fenyegeti hasonló veszély: borzalmas módon megpróbálják bevezetni (ráadásul ők maguk sem tudják, hogy hogyan kéne – lásd a kétnaponként, majd lassan már óránként változó koncepciókat), majd az érthető felháborodás miatt a várható új kormány rövid időn belül megszünteti, és hosszú ideig az ingatlanadó ötletét felvetni is politikai öngyilkosság lesz. Tegyük hozzá, az ingatlanadó elrontása nem tíz évre diszkreditálja az intézményt. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején az Egyesült Államok több tagállamában (például Kaliforniában, vagy Massachusettsben) tört ki adólázadás a rossz ingatlanadó miatt, a kormányok a választói akaratnak engedve gyakorlatilag működésképtelenné tették, és a mai napig nem sikerült újra életet lehelni a rendszerbe. Ezért mondom: el a kezekkel az ingatlanadótól, ne csináljatok belőle új tandíjat!

A Közjó és Kapitalizmus Intézet évről évre számot kíván vetni a magyar kapitalizmus helyzetével, s ezt egy jelentésben a közvélemény elé tárja. Az alábbiakban ennek a dokumentumnak a főbb megállapításait összegezzük.

A teljes anyag letölthető innét: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0904/kozjo_es_kapitalizmus

Tanulmányunk célja a magyarországi szabályozói gyakorlat, elsősorban az adórendszer működésének a vállalkozás, mint tevékenység szabadságára kifejtett hatásainak bemutatása. Az elemzés a szabályozásnak a vállalkozások üzleti környezetében játszott szerepét, az adórendszer működésének a vállalkozások döntéseire gyakorolt hatásait, a szabályozásnak az értékteremtő cserék létrejöttét támogató vagy megakadályozó tényezőit vizsgálja. Legfontosabb megállapítása, hogy az adórendszeri szabályok magas adminisztratív költsége az írott és a működő adózási gyakorlat szétválásához vezetett. Az adórendszer „lepapírozásának” gyakorlata az adminisztratív költségeknél lényegesen magasabb költségekhez vezet az üzleti dokumentációknak a bizalom megteremtésében való használhatatlansága és az írott normarendszerek legitimitásának csökkentése révén.

Első alkalommal teszi közzé szerdán jelentését a magyar gazdaság állapotáról a Közjó és Kapitalizmus Intézet. A kutatók megállapításai szerint bizalmatlanság lengi át a magyar társadalom, ezáltal a gazdaság szinte egészét, ez az egyik legfőbb oka a sikertelenségnek, illetve kiváltója mind a gazdasági szereplők, mind az állam részéről az üzlet egészséges folyamatait háttérbe szorító lépéseknek.

A cikk letölthető innét: http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/04/28/beteg_a_magyar_a_kapitalizmus/

Tanulmányunk célja a magyarországi vállalkozások közötti együttműködés garanciáinak elemzése. Két cég megállapodásának feltétele, hogy a szerződő felek megbízzanak abban, hogy partnerük is teljesíteni fogja vállalását. A használt biztosítékok köre és azok használatának feltételei jelölik ki a cserék és kooperációk lehetséges terét. Megfelelő garanciák nélkül az üzlet nem jön létre; a gazdasági tevékenység alapja, a bizalom infrastruktúrájának megléte. A bizalom infrastruktúrája a társdalom prosperitásának meghatározó tényezője, tanulmányunkban ennek magyarországi működésének feltárásához kezdünk hozzá.
Írásunk első része a bizalom infrastruktúrájának koncepcióját mutatja be. Ezután kutatási eredményeinket ismertetjük: a személyes kapcsolatok maghatározóak, a hozam elosztásában az alkuerő dominál, az állami garanciákban nem hisznek a vállalkozók. Mindezek fényében a magyarországi menedzserek rossz nemzetközi megítélése érthetőbbé válik: ha a hozam kevésbé a teljesítmény és inkább a személyes viszonyok függvénye, a teljesítményorientált menedzsment készségek szerepe leértékelődik. A tanulmány harmadik részében az élelmiszertermelés, az építőipar és a vállalatfinanszírozás esetein keresztül mutatjuk be a bizalom infrastruktúrájának működését.

Kötetünk a 2008-ban megalakult Közjó és Kapitalizmus Intézet 2008-as jelentése.

„Az ország helyzete meginogni látszik, polgárai csalódottak, az üzletmenet intézményeit a személyes kapcsolatok pótolják. Az állam ellenségnek tekinti a vállalkozásokat, a gyengék védelmezőjének szerepében érzi jól magát. Cégeink, családjaink nemcsak a világgazdasági válság hazánkra jutó árát kénytelenek megfizetni, hanem azt is, hogy Magyarországon rossz kapitalizmus alakult ki.

Az együttműködés alapjait jelentő bizalom kevés, az ezt megteremtő intézmények összessége – a bizalom infrastruktúrája – rosszul működik. Az ország polgárai és vállalkozói tisztességesen szeretnének érvényesülni, de úgy érzik, ez lehetetlen: aki sikeres, az akadálytalanul előzi a buszsávban a kocsisort, ami egyre hosszabb, mert a rendőrlámpa nem működik."

A kötet letölthető a borító képére, vagy ide kattintva (PDF 2,56MB)

E tanulmány célja, hogy a kapitalizmus jellemzőinek és a pénzpiacok kölcsönhatásának vizsgálata. Arra törekszik, hogy a Kapitalizmus Jelentés, 2008 elemzési kerete alapján értékelje a hazai pénzpiacokat. Kitérünk minden olyan pénzpiaci szegmensre, amelyben az üzleti logika és az egyéni hasznosságok (pl. kölcsön ismerőstől, rokontól) motiválják a szereplőket -- ezzel szemben kihagyjuk azokat a finanszírozási formákat, amelyekben egyéb tényezőké (pl. állami elosztási alapelvek, pályázatírási készségek, uniós szabályoknak való megfelelés) a fő szerep.

Az elemzés újdonsága, hogy a pénzpiacokat, mint a társadalmi folyamatokba, az üzleti életbe szorosan beágyazott konstrukciókat mutatja be, amelyek működési logikáját elemi erővel befolyásolja, alakítja a piaci szereplők gondolkodásmódja, értékrendje, szokásai. Ugyanakkor kísérletet teszünk arra is, hogy a pénzpiac szerepét értékeljük a "jó kapitalizmus" felé vezető úton. Vajon a pénzpiacok elősegítik-e az előnyös üzleti cserék kialakulását, a könnyű információhoz jutást, vagy a vállalkozó kedvet? Képes-e a pénzpiac áthidalni azokat a nehézségeket, amelyekkel a hazai vállalkozások a kapitalizmusunk hiányosságai miatt szembesülnek?

In the good and hopeless old days of real socialism, political jokes made up the single solid ideology of society. One of these jokes asked: where does capitalism stand? Answer: at the edge of an abyss. Next question: and where is socialism? Answer: before capitalism!
Scepticism, and indeed, cynicism is often an effective and useful strategy to protect one’s identity which is threatened by lies, by spiritual and mental coercion. To fend off the corruption of real socialism, hopeless scepticism was a successful tool. But using it extensively makes one vulnerable to a different type of corruption. By secretly unmasking the pretenses of official socialist values, such as solidarity, equality, and progress, which were honorable members of the humanist pantheon, many people have come to believe that no society can be enduringly founded on values. Remember: though the joke I cited implies that socialism is a wreck in the abyss, but capitalism does not have a much brighter future, either.

A magyar munkajogi rendszer alapjaiban érintetlen maradt 2008-ban. Ez abból a szempontból pozitívan értékelhető, hogy a jelentős elbocsátásoktól tartva nem avatkozott be a szociálpolitika a munkaadók és a munkavállalók kapcsolatába. A szöveg ezért csak röviden térünk ki három olyan elemre, amelyben idén is történtek kisebb változások. Ezek: (i) a munkabiztonsági rendszer, (ii) az elbocsátások jogszerűségének bírósági megítélése, illetve (iii) a munkaviszony egyes elemeinek (a munkaszerződés tartalmának, illetve a munkavállalók által okozott kárért viselt felelősség) szintén alapvetően bírói joggyakorlatból leszűrhető alakulása. Szólunk az ún. monoki modell, majd az ennek nyomán elfogadott Út a munkához (a segélyt munkához kötő) programról. Ugyan a téma nem tartozik szorosan a kapitalizmus legfontosabb munkajogi szabályozási kérdései közé, nem a két fél, vagyis a munkaadó és a munkavállaló közötti szerződéses és egyéb viszonyok kereteit szabják meg. Azonban a munkavállalásra ösztönző hatása miatt mindenképpen a munkaügyi szabályozás egyik legfontosabb 2008-as lépésének, a körülötte kialakuló vitát (a munkaösztönzés kérdésnek hangsúlyos megjelenését) pedig kifejezetten az év egyik leginkább pozitív eseményének tarjuk.

Jelen tanulmányban a Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi döntéseit vizsgáljuk annak érdekében, hogy megállapíthassuk, összhangban van-e a GVH gyakorlata a versenyjoggal szemben támasztott elvárásainkkal (lásd Mike, 2008). Az eseteket az egyes magatartástípusoknak megfelelő felosztásban tanulmányozzuk. Látni fogjuk, hogy míg az erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos egyes ügyekben a hivatal igen körültekintően járt el, a beszállítói szerződésekkel kapcsolatban érdemes volna felülvizsgálni magát az alkalmazott jogszabályt is, mivel az abban tükröződő megközelítés közgazdaságilag megalapozatlan, esetleges mérlegelés nélküli alkalmazása pedig vélhetően káros. Bizonyos versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatban a GVH figyelmen kívül hagyott néhány lényeges érvet, melyeket más esetben maga is figyelembe vett, ezért ezek a döntések nem tekinthetők kellően megalapozottnak. A horizontális fúziók esetében nincs okunk bírálni a hivatal gyakorlatát, míg néhány vertikális fúzió ügyében az engedélyezés feltételéül szabott megkötések legalábbis fölöslegesnek tűnnek.

Az írás a fogyasztóvédelem magyarországi gyakorlatát és a szabályozás elveit vizsgálja és értékeli a 2008. évre vonatkozóan. A fogyasztóvédelmi rendelkezések és határozatok alkalmasak a gazdasági szereplők és a fogyasztók viselkedésének megváltoztatására, amelyek mellékkövetkezményként káros hatású is lehet. Az írás kritikai megközelítését az indokolja, hogy fontos a lehetséges káros következmények tisztánlátása is. Értékelésre kerülnek egyrészt az év során a fogyasztóvédelemhez köthető új törvények. Különösen részletes elemzés foglalkozást érdemelt az, hogy a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény mellékletében a jogszabályalkotó per se alkalmazandó tiltásokat vezetett be bizonyos kereskedelmi gyakorlatokra. A tiltások nagy részét a közjó szempontjából kedvezőnek mondható, ugyanakkor szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a tiltások közül több is a közösség egésze számára hátrányos magatartásokat idézhet elő. A dolgozat másik fontos célja, hogy a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságok gyakorlatát döntéseiken keresztül megvizsgálja. A Gazdasági Versenyhivatal döntéseinek vizsgálatából az a következtetés vonható le, hogy a Hivatal érvelése közgazdasági szempontból sokszor elégtelen.