Közjó és Kapitalizmus Intézet

A Közjó és Kapitalizmus Intézet tavaly tette közzé első jelentését a magyarországi kapitalizmus állapotáról, amely a 2008-as évről szólt. A mostani Jelentés tárgya a 2009-es esztendő.

Mi nem országjelentést kínálunk, hanem a magyar kapitalizmusról igyekszünk képet adni. Honlapunkon számos írásból részletesen is tájékozódhat az olvasó arról, hogy milyen felfogást képviselünk azokkal a közbeszédben gyakran elhangzó állításokkal, hivatkozott összefüggésekkel kapcsolatban, amelyek a gazdaság, a piac, az állam, a közbizalom, a verseny, a kormányzás minőségét és állapotát írják le. Ez a felfogás értékalapú, abból indul ki, hogy jól működő kapitalizmushoz jó intézmények és erényes polgárok kellenek.

Nem kell megmenteni a nagybankokat, és nem kell őket erre hivatkozva most megregulázni. Egyszerűen a bankcsődöt kellene jól alkalmazni, és akkor nem lenne szükség kormányzati, költségvetési beavatkozásra, írja gondolatébresztő és provokatív cikkében Szalai Ákos, a Közjó és Kapitalizmus Intézet közgazdásza.

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?h=1&k=3&i=133213

Annak idején  Keynes felvetése nem kevésbé volt meghökkentő, mint Csicsikov merész ötlete. Mindaddig senki nem kérdőjelezte meg komolyan azt a klasszikus elvet, hogy válságos időkben a kormányzat legfontosabb feladata éppen a hitelességének és fizetőképességének megőrzése, amelyet nem szabad nagyvonalú költekezéssel veszélyeztetnie. Valójában a hitelből fedezett munkahelyteremtés egyetlen legitim indokának korábban a háború számított. Ezt Keynes is jól tudta. Nem véletlenül sürgette levelében Rooseveltet, hogy az avítt gondolkodás „béklyóitól szabadulva, a béke és prosperitás érdekében használja fel azt a technikát, amely korábban kizárólag a háború és a pusztítás céljait szolgálta”.

 http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2010/05/18/keynes_holt_lelkei/

Közjó ésKapitalizmus Intézet Műhelytanulmány, No. 20.

A tanulmánya Gazdasági Versenyhivatal, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, aNemzeti Hírközlési Hatóság és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság kiemeltenfontos 2009. évi fogyasztóvédelmi célú döntéseit, illetve e hatóságokdöntéseiről 2009-ben született fontosabb bírósági ítéleteket tekinti át.Részletesen elemezzük többek között a bankok, a távközlési szolgáltatók, a„fapados légitársaságok”, a kozmetikai cégek, a „törzsvásárlói rendszerek” és adohánygyártók elleni hatósági fellépést. Megvizsgáljuk továbbá a LegfelsőbbBíróság azon ítéleteit, amelyek a hatóságok magánszemélyekkel szembenikártérítési felelősségét tisztázzák. A tanulmány alapvető célja, hogy az évtörténéseit elhelyezze a Kapitalista elvárások című kötetben kifejtett normatívkeretben (Budai–Mike–Szalai [2009]).

Közjó ésKapitalizmus Intézet Műhelytanulmány, No. 19.

Tanulmányunkban a versenyjogi törvények változásait, valamint aGazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Hírközlési Hatóság és a bíróságok fontosabbdöntéseit vizsgáltuk meg 2009-ben. Alapvető célunk, hogy az év történéseitelhelyezzük a Kapitalista elvárások című kötetben (Szalai [2009]) kifejtettnormatív keretben. Három jogszabályi változást értékelünk: (1) az új alapokrahelyezett engedékenységi politikát kartellügyekben; (2) a fúziókontroll terénbevezetett „versenyhatás-tesztet”; és (3) a „beszállítókkal szembenivisszaélések” szabályozását célzó ágazati jogszabályt, az ún.„élelmiszer-termékpálya” törvényt. Emellett részletesen áttekintjük ésértékeljük a gazdasági erőfölénnyel való visszaélések, kartellek, fúziók ésvertikális korlátozások jogeseteit.

Közjó ésKapitalizmus Intézet Műhelytanulmány, No. 18.

2009.mozgalmas év volt a kapitalizmus általunk vallott értékei, az együttműködésszabadsága (a tulajdon biztonsága és a szerződések szabadsága) szempontjábólis. Egyrészt, egy erőteljes törvényhozási láz tanúi lehetünk, amikor jó néhányfontos törvény született meg, alakult át – sajnos nem mindig megfelelő iránybamozdítva a jogrendszert (például a csődtörvény esetén). Másrészt, napirendrekerültek olyan ügyek, amelyek kezelése valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy jólműködő kapitalizmus alakulhasson ki (például az építőipari dereguláció, vagyéppen a lánctartozások rendezése). Harmadrészt, az egész évet uralta egyszabályozói düh: a pénzpiaci válság nyomán az egészen világon megfigyelhetőbankellenes, bakokat megregulázni akaró hangulat a magyar törvényhozókat,hatóságokat is elérte – ráadásul, mivel hozzánk a korábbi fogyasztóvédelmihullámok még csak most értek el, így a két bankszabályozási érvrendszeregyüttesen egy igen erős (és többször elismerten elkapkodott, átgondolatlan)bankszabályozási lépéseket eredményezett.

A napokban jelent meg a két talán legfontosabb nemzetközi gazdasági jelentés, a Világgazdasági Fórum Global Competitiveness Report-ja, amely az egyes országok versenyképességét, és a Világbank Doing Business évkönyve, amely az egyes országok szabályozórendszerét értékeli abból a szempontból, hogy mennyire segítik, vagy éppen akadályozzák az üzleti élet működését. Ez a két jelentés az, amelyekből talán a legtöbbet megtudhatunk arról, hogy milyen egy-egy ország nemzetközi megítélése.

A teljes cikk letöltéséhez klikk ide: http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2009/09/24/stabilabban_de_egyre_gyengebb_kilatasokkal/

A valóságban nem az a piac működik, mint amit tankönyvekből ismerünk. Az idei két Nobel-díjas kutatásainak középpontjában ez a kérdés áll. Az elméleti piacmodell kritikája azonban éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy az állami beavatkozásra még kevesebb indok van.Economic governance. Gazdaságirányítás? Talán. Jellemző, hogy a magyar közgazdaságtan még le sem fordította a fogalmat. Ezzel szemben idén ezért adtak Nobel-díjat: ?for her/his analysis of economic governance?. (Félreértések elkerülése érdekében: ez nem az a díj, amit Barack Obama kapott ? ez a közgazdaságtani Nobel-díj, amit idén Elinor Ostromnak és Oscar E. Williamsonnak ítéltek.)

A teljes cikk letöltéséhez klikk ide: http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2009/10/15/tul_allamon_es_piacon_a_kozgazdasagtani_nobel-dij_margojara/

 

A cikkben maradt megbocsáthatatlan sajtóhibáért (Williamson természetesen Oliver és nem Oscar)a szerzők elnézést kérnek!

Magyarországon idén nem lett könnyebb vállalkozni, mint tavaly volt. A Világbank Doing Business évkönyve szerint, amely azt elemzi, hogy a szabályozás, az intézmények, a jogrendszer a különböző országokban mennyire támogatja, vagy éppen mennyire akadályozza azokat, akik vállalkozni szeretnének, az összes vizsgált szempont szerint (három kivétellel - ezekről lesz szó) ugyanolyan a magyar helyzet, mint 2008-ban. Mondhatnánk, hogy ez rendben is van, a magyar politika, közigazgatás azt elmúlt évben inkább az államcsőd elkerülésével foglalatoskodott. Csakhogy ez egyrészt nem igaz (voltak, akiket valóban lekötött a stabilitás megteremtése, de azért vannak olyanok is, akiknek nem az volt a fő tevékenységük...). Másrészt ne feledjük: miközben mi egyhelyben állunk, aközben sikerült elérnünk, hogy a Világbank értékelése szerint, a szabályozás minden dimenziójában több ország is megelőzött bennünket. A szerző a Corvinus Egyetem oktatója, a Közjó és Kapitalizmus Intézet munkatársa

A teljes cikk letöltéséhez klikk ide: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=121107

XVI. Benedek szociális kérdésről megjelent enciklikája mintha más nyelven beszélne, mint amit a katolikusok eddigi társadalmi-politikai megnyilvánulásaik során alkalmaztak. (Bevallom: magam egy kicsit mindig viszolyogtam tőle...) A társadalmi kérdések tárgyalásakor eddig mintha a kizárólagos cél az igazságosság, az igazságos társadalom megteremtése lett volna. Igazságosságon pedig azt értettük, amit napjaink embere azon ért, vagyis azt, hogy csökkentsük az egyenlőtlenségeket, a társadalmat mindig a legszegényebbek helyzete alapján ítéljük meg, mindig forduljunk feléjük. A társadalmi igazságosság baloldali fogalma uralta a katolikusok beszédét is.

A teljes cikk olvasásához klikk ide: http://fontolvahalado.igen.hu/851-a-tarsadalmi-igazsagossagon-tul.html

A cikkben azokra az elemekre koncentráltam, amelyekben igen komoly átfedés van a klasszikus (száz évvel ezelőtti amerikai) progresszív mozgalom és a ma Magyarországon magukat progresszívnek nevező baloldali politikusok programja között: védjük a munkavállalókat a munkaadókkal szemben, lépjünk fel a big business ellen, korlátozzuk a bíróságok túlhatalmát. Állítom: méltán viselik a maiak e nevet. Igaz, a progresszív címke nyugodtan ráhúzható lenne sok más, jobboldali politikusra is, hiszen mára sokak számára politikai evidencia lett a száz évvel ezelőtt kitalált eszközök támogatása. Akik szerint a progresszív korszak Wilson elnökségének végéig tart, azok azért érvelnek így, mert ekkor fogadták el a XVIII. alkotmánykiegészítést (1919), amely az alcohol forgalmazását megtiltotta. Hadd zárjam soraimat ezzel, ugyanis az alkoholtilalom jól ismert története, a maffiaharcok időszaka is mutatja, hogy mi történik, ha jó progresszívként csak a magasztos elvekre figyelünk (legyen az az egészséges életmód, az esélyegyenlőség vagy épp a kicsik védelme), és elfelejtkezünk arról, hogy lépéseinket milyen következményei is lehetnek. És ezért, a következmények miatt ne legyünk progresszívak.

A cikk letölthető innét: http://kommentar.info.hu/szalai_akos_miert_ne_legyunk_progresszivak.pdf

A piac szerinte nem szakítható el a "normális" és "etikus" emberi kapcsolatoktól, sőt ezek révén működik és biztosítja a növekedést. Így a piac "logikája" egyáltalán nem zárja ki az "igazságosságot" sem.

A cikk többi része ide kattintva olvasható: http://www.hirszerzo.hu/cikk.mennyire_kapitalista_a_papa.116126.html

Tiszta versenyhelyzetben, jogilag kikényszerített monopóliumok híján a teljesítmények és értékelésük összehangolása a társadalomban elfogadott erkölcsi normák szerint többé-kevésbé zavartalanul zajlik. Mármost amikor megjelenik a jogi monopólium (állam) és vele az általános adóztatás, azonnal "tematizálódik", politikaivá válik az erkölcs.

A cikk olvasásához klikk ide: http://www.hirszerzo.hu/cikk.segelyek_es_jogcimek_kapas_van.113946.html

A magyar adórendszer célja a zsarolás. A magyar adórendszer legfőbb baja nem az, hogy magasak az adókulcsok. Nem is az, hogy olyan adónemeink vannak, amiket normális országokban már régen elfelejtettek (jobb helyeken soha ki sem próbáltak), mint a helyi iparűzési adó. A legnagyobb baj az, hogy az adórendszer betarthatatlan szabályokra épül. Akit a Hivatal ellenőriz, azt gyakorlatilag meg is büntethetné. Az adószabályok igazából csak zsarolásra valók - vallja a legtöbb vállalkozó. Csak arra jó, hogy az adóhivatal, ha akar, akkor vizsgálattal fenyegethessen. A legtöbb vállalkozó és könyvelő szerint a fő cél az ellenőrzés elkerülése. Az ellenőrzés pedig úgy kerülhető el, ha befizetnek egy minimális elvárt összeget. Ha pedig ennek ellenére is sor kerül rá, akkor ezzel ki lehet érdemelni a "méltányosságot". Persze ennek az elvárt összegnek nem sok köze van ahhoz, amennyit a törvények szerint fizetni kéne. És ez az elvárt összeg nem is nyilvános - a könyvelők, az adófizetők próbálják megsaccolni.

A cikk letöltéséhez klikk ide: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=117516

Végre van főbírója az országnak. Itt az ideje, hogy kimondjuk: a bíróság megerősítése talán a legfontosabb feladat, ha jó magyar kapitalizmust akarunk. A magyar bíróságokkal nincs alapvető baj, de azért javítanivaló is akad, és főleg védeni kell őket. Már csak azért is, mert a főbírót köszöntő szakértők egy része, mintha éppen a bíróságok elgyengítését (szép szóval: "demokratizálását") várnák tőle - írja Szalai Ákos, a Corvinus Egyetem oktatója, a Közjó és Kapitalizmus Intézet munkatársa. Az alábbiakban az ő véleményét idézzük.

 

A cikk olvasásához klikk ide: http://portfolio.hu/cikkek.tdp?h=1&k=3&i=117345

Mi volt a Bokros-csomag legnagyobb bűne? Szerintem az, hogy átgondolatlanul nyúlt hozzá olyan területekhez, amelyek valóban reformra szorultak. Mivel a ?reformok? átgondolatlanok voltak, így sorra megbuktak, és ezzel hosszú időre lehetetlenné tették az egyébként szükséges lépések megtételét. Ilyen volt például a tandíj: a Bokros-csomag elérte, hogy közel tíz évig egyetlen kormány se legyen hajlandó, még csak a tandíj szót sem kiejteni a száján; hiába volt már meg a diákhitel. Most éppen az ingatlanadót fenyegeti hasonló veszély: borzalmas módon megpróbálják bevezetni (ráadásul ők maguk sem tudják, hogy hogyan kéne ? lásd a kétnaponként, majd lassan már óránként változó koncepciókat), majd az érthető felháborodás miatt a várható új kormány rövid időn belül megszünteti, és hosszú ideig az ingatlanadó ötletét felvetni is politikai öngyilkosság lesz. Tegyük hozzá, az ingatlanadó elrontása nem tíz évre diszkreditálja az intézményt. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején az Egyesült Államok több tagállamában (például Kaliforniában, vagy Massachusettsben) tört ki adólázadás a rossz ingatlanadó miatt, a kormányok a választói akaratnak engedve gyakorlatilag működésképtelenné tették, és a mai napig nem sikerült újra életet lehelni a rendszerbe. Ezért mondom: el a kezekkel az ingatlanadótól, ne csináljatok belőle új tandíjat!

A Közjó és Kapitalizmus Intézet évről évre számot kíván vetni a magyar kapitalizmus helyzetével, s ezt egy jelentésben a közvélemény elé tárja. Az alábbiakban ennek a dokumentumnak a főbb megállapításait összegezzük.

A teljes anyag letölthető innét: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0904/kozjo_es_kapitalizmus

Tanulmányunk célja a magyarországi szabályozói gyakorlat, elsősorban az adórendszer működésének a vállalkozás, mint tevékenység szabadságára kifejtett hatásainak bemutatása. Az elemzés a szabályozásnak a vállalkozások üzleti környezetében játszott szerepét, az adórendszer működésének a vállalkozások döntéseire gyakorolt hatásait, a szabályozásnak az értékteremtő cserék létrejöttét támogató vagy megakadályozó tényezőit vizsgálja. Legfontosabb megállapítása, hogy az adórendszeri szabályok magas adminisztratív költsége az írott és a működő adózási gyakorlat szétválásához vezetett. Az adórendszer ?lepapírozásának? gyakorlata az adminisztratív költségeknél lényegesen magasabb költségekhez vezet az üzleti dokumentációknak a bizalom megteremtésében való használhatatlansága és az írott normarendszerek legitimitásának csökkentése révén.

Első alkalommal teszi közzé szerdán jelentését a magyar gazdaság állapotáról a Közjó és Kapitalizmus Intézet. A kutatók megállapításai szerint bizalmatlanság lengi át a magyar társadalom, ezáltal a gazdaság szinte egészét, ez az egyik legfőbb oka a sikertelenségnek, illetve kiváltója mind a gazdasági szereplők, mind az állam részéről az üzlet egészséges folyamatait háttérbe szorító lépéseknek.

A cikk letölthető innét: http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/04/28/beteg_a_magyar_a_kapitalizmus/

Tanulmányunk célja a magyarországi vállalkozások közötti együttműködés garanciáinak elemzése. Két cég megállapodásának feltétele, hogy a szerződő felek megbízzanak abban, hogy partnerük is teljesíteni fogja vállalását. A használt biztosítékok köre és azok használatának feltételei jelölik ki a cserék és kooperációk lehetséges terét. Megfelelő garanciák nélkül az üzlet nem jön létre; a gazdasági tevékenység alapja, a bizalom infrastruktúrájának megléte. A bizalom infrastruktúrája a társdalom prosperitásának meghatározó tényezője, tanulmányunkban ennek magyarországi működésének feltárásához kezdünk hozzá.
Írásunk első része a bizalom infrastruktúrájának koncepcióját mutatja be. Ezután kutatási eredményeinket ismertetjük: a személyes kapcsolatok maghatározóak, a hozam elosztásában az alkuerő dominál, az állami garanciákban nem hisznek a vállalkozók. Mindezek fényében a magyarországi menedzserek rossz nemzetközi megítélése érthetőbbé válik: ha a hozam kevésbé a teljesítmény és inkább a személyes viszonyok függvénye, a teljesítményorientált menedzsment készségek szerepe leértékelődik. A tanulmány harmadik részében az élelmiszertermelés, az építőipar és a vállalatfinanszírozás esetein keresztül mutatjuk be a bizalom infrastruktúrájának működését.