Közjó és Kapitalizmus Intézet

A Közjó és Kapitalizmus Intézet két éve tette közzé első jelentését a magyarországi kapitalizmus állapotáról, amely a 2008-as évről szólt, majd ezt követte a 2009-es évről szóló jelentésünk. A mostani Jelentés tárgya a 2010-es esztendő.

Közjó és Kapitalizmus Intézet Műhelytanulmány No. 24.

A tanulmány feladata annak vizsgálata, hogy a 2010-es nagy átalakítást (a kötelező magánnyugdíjpénztárak megszüntetése felé tett lépéseket) megelőzően mennyire volt kiszámítható a magyar nyugdíjrendszer, mennyire tette lehetővé, hogy egy aktív korú, illetve a munkaadója hosszabb távon kalkulálhasson a nyugdíjjárulék alakulásával, illetve, hogy egy aktív korú munkavállaló megbecsülhesse a várható nyugdíját.

A tanulmány két részből áll. Az első a nyugdíjkassza bevételeinek alakaulását tekinti át – ez Szita Mónika munkája. A második a nyugdíjszámítás változásainak áttekintése – ezt Remete Zsuzsa készítette.

A tanulmány a Szerző és nem a Közjó és Kapitalizmus Intézet véleményét tükrözi!

Közjó és Kapitalizmus Intézet Műhelytanulmány No. 23.

A különadók bevezetését követően készült olyan elemzés, amely a különadók makrogazdasági hatásainak vizsgálatára irányult, de ez elsősorban a költségvetési hatásokra szorítkozott. A tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy adópolitikai célok szempontjából értékeljük a 2010-ben bevezetett vállalati különadókat. A különadókra úgy tekintünk, mint olyan tőkét terhelő adókra, amelyek az érintett ágazatokban tevékenykedő vállalkozások részéről viselkedési hatással járnak, amelyeknek fontos implikációi vannak mind a gazdasági növekedésre, mind a többi gazdasági szereplőre.

A tanulmányban abból indulunk, ki, hogy milyen célokat érdemes figyelembe venni az „optimális” vállalati adózás tekintetében. A felvázolt célok alapján a különadók bevezetésének lehetséges következményei ex ante vizsgálhatóak. Továbbá, vázlatosan bemutatunk egy lehetséges különadó-alternatívát, amely a különadók által generált nem kívánatos viselkedési hatások mértékét korrigálhatja.

A tanulmány a Szerző és nem a Közjó és Kapitalizmus Intézet véleményét tükrözi!

Közjó és Kapitalizmus Intézet Műhelytanulmány No. 22.

A tanulmány a 2010. év legfontosabb versenyjogi és (nem pénzügyi tárgyú) fogyasztóvédelmi hatósági döntéseit, bírósági ítéleteit és jogszabályi változásait tekinti át. A nagy horderejű és a korábbi évekhez képest változást hozó ügyekre összpontosít. Alapvető célja, hogy az év történéseit elhelyezze a Kapitalista elvárások című kötetben kifejtett normatív keretekben.

Közjó és Kapitalizmus Intézet Műhelytanulmány, No. 21.

A jól működő magyar kapitalizmus kiépülését, az együttműködés szabadságát elősegítő intézmények sokat változtak 2010-ben, elsősorban annak második felében. A magyar gazdaságértékelés az elmúlt években átalakulóban van, és ez a folyamat – a kormányváltás ellenére – folytatódott 2010-ben is: a makroegyensúly javulásával párhuzamosan a kapitalizmus alapintézményeinek állapota fokozatosan romlik. Ez tűnik ki a versenyképességi jelentés elemzéseiből, de ezt láthatjuk akkor is, ha a kormányzati lépéseket egyesével elemezzük.

A tanulmány a 2010. évben hozott olyan törvényalkotói, szabályozói, bírósági döntéseit elemzi, amelyek a kapitalizmus alapintézményeit, a tulajdon, a kártérítés, a szerződés, a hitelezés, a vállalati működést, illetve a munkaszerződések világát érinti. A tanulmány a Közjó és Kapitalizmus Intézet 2010-es jelentésének (Jelentés a magyar kapitalizmus állapotáról, 2010) egyik háttértanulmánya.

Az elkövetkező években vélhetően gyakran fogjuk hallani, hogy a Fidesz-kormány paternalista államot épít. Valószínűleg sokszor igazuk lesz a kritikusoknak. Sokszor pedig nem. Javaslom, menjünk elébe a problémának és válaszoljuk meg: elfogadhatónak tartjuk-e a paternalizmust? Mikor, milyen esetekben, milyen eszközökkel?

Szalai Ákos írása

http://konzervatorium.blog.hu/2010/10/25/apuci_kisfia_a_paternalizmus_el...

’A kapitalizmus rombolja, gyöngíti, roncsolja a nemzetállam önállóságát, egységét, a nemzeti érdekérvényesítő képességet, a nemzet kulturális hagyományait, a nép/társadalom életerejét/életvilágát.’ Rombolja, gyöngíti, stb. – mi, micsodát? Melyik kapitalizmus melyik nemzetet, államot, népet? Mikor, miért, meddig, hogyan? Az efféle nagyívű kijelentésekből egy is elég egy egész tisztességesen megírt és érvelő kötet témája gyanánt, a publicisztikában viszont sajnos gyakori jelenség, hogy a teljes szöveg nem is áll másból, csak ilyen lélegzetelállító kijelentésekből. Ezért itt más feladatom nem is lehet, ha egyszer az alaptézis átfogója ennyire globális, mint hogy néhány lehetséges megfontolást ajánljak az olvasó figyelmébe.

Balázs Zoltán írása

http://konzervatorium.blog.hu/2009/11/13/a_kapitalizmus_es_a_nemzeti_esz...

A Közjó és Kapitalizmus Intézet tavaly tette közzé első jelentését a magyarországi kapitalizmus állapotáról, amely a 2008-as évről szólt. A mostani Jelentés tárgya a 2009-es esztendő.

Mi nem országjelentést kínálunk, hanem a magyar kapitalizmusról igyekszünk képet adni. Honlapunkon számos írásból részletesen is tájékozódhat az olvasó arról, hogy milyen felfogást képviselünk azokkal a közbeszédben gyakran elhangzó állításokkal, hivatkozott összefüggésekkel kapcsolatban, amelyek a gazdaság, a piac, az állam, a közbizalom, a verseny, a kormányzás minőségét és állapotát írják le. Ez a felfogás értékalapú, abból indul ki, hogy jól működő kapitalizmushoz jó intézmények és erényes polgárok kellenek.

Nem kell megmenteni a nagybankokat, és nem kell őket erre hivatkozva most megregulázni. Egyszerűen a bankcsődöt kellene jól alkalmazni, és akkor nem lenne szükség kormányzati, költségvetési beavatkozásra, írja gondolatébresztő és provokatív cikkében Szalai Ákos, a Közjó és Kapitalizmus Intézet közgazdásza.

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?h=1&k=3&i=133213

Annak idején  Keynes felvetése nem kevésbé volt meghökkentő, mint Csicsikov merész ötlete. Mindaddig senki nem kérdőjelezte meg komolyan azt a klasszikus elvet, hogy válságos időkben a kormányzat legfontosabb feladata éppen a hitelességének és fizetőképességének megőrzése, amelyet nem szabad nagyvonalú költekezéssel veszélyeztetnie. Valójában a hitelből fedezett munkahelyteremtés egyetlen legitim indokának korábban a háború számított. Ezt Keynes is jól tudta. Nem véletlenül sürgette levelében Rooseveltet, hogy az avítt gondolkodás ?béklyóitól szabadulva, a béke és prosperitás érdekében használja fel azt a technikát, amely korábban kizárólag a háború és a pusztítás céljait szolgálta?.

 http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2010/05/18/keynes_holt_lelkei/

Közjó ésKapitalizmus Intézet Műhelytanulmány, No. 20.

A tanulmánya Gazdasági Versenyhivatal, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, aNemzeti Hírközlési Hatóság és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság kiemeltenfontos 2009. évi fogyasztóvédelmi célú döntéseit, illetve e hatóságokdöntéseiről 2009-ben született fontosabb bírósági ítéleteket tekinti át.Részletesen elemezzük többek között a bankok, a távközlési szolgáltatók, a?fapados légitársaságok?, a kozmetikai cégek, a ?törzsvásárlói rendszerek? és adohánygyártók elleni hatósági fellépést. Megvizsgáljuk továbbá a LegfelsőbbBíróság azon ítéleteit, amelyek a hatóságok magánszemélyekkel szembenikártérítési felelősségét tisztázzák. A tanulmány alapvető célja, hogy az évtörténéseit elhelyezze a Kapitalista elvárások című kötetben kifejtett normatívkeretben (Budai?Mike?Szalai [2009]).

Közjó ésKapitalizmus Intézet Műhelytanulmány, No. 19.

Tanulmányunkban a versenyjogi törvények változásait, valamint aGazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Hírközlési Hatóság és a bíróságok fontosabbdöntéseit vizsgáltuk meg 2009-ben. Alapvető célunk, hogy az év történéseitelhelyezzük a Kapitalista elvárások című kötetben (Szalai [2009]) kifejtettnormatív keretben. Három jogszabályi változást értékelünk: (1) az új alapokrahelyezett engedékenységi politikát kartellügyekben; (2) a fúziókontroll terénbevezetett ?versenyhatás-tesztet?; és (3) a ?beszállítókkal szembenivisszaélések? szabályozását célzó ágazati jogszabályt, az ún.?élelmiszer-termékpálya? törvényt. Emellett részletesen áttekintjük ésértékeljük a gazdasági erőfölénnyel való visszaélések, kartellek, fúziók ésvertikális korlátozások jogeseteit.

Közjó ésKapitalizmus Intézet Műhelytanulmány, No. 18.

2009.mozgalmas év volt a kapitalizmus általunk vallott értékei, az együttműködésszabadsága (a tulajdon biztonsága és a szerződések szabadsága) szempontjábólis. Egyrészt, egy erőteljes törvényhozási láz tanúi lehetünk, amikor jó néhányfontos törvény született meg, alakult át ? sajnos nem mindig megfelelő iránybamozdítva a jogrendszert (például a csődtörvény esetén). Másrészt, napirendrekerültek olyan ügyek, amelyek kezelése valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy jólműködő kapitalizmus alakulhasson ki (például az építőipari dereguláció, vagyéppen a lánctartozások rendezése). Harmadrészt, az egész évet uralta egyszabályozói düh: a pénzpiaci válság nyomán az egészen világon megfigyelhetőbankellenes, bakokat megregulázni akaró hangulat a magyar törvényhozókat,hatóságokat is elérte ? ráadásul, mivel hozzánk a korábbi fogyasztóvédelmihullámok még csak most értek el, így a két bankszabályozási érvrendszeregyüttesen egy igen erős (és többször elismerten elkapkodott, átgondolatlan)bankszabályozási lépéseket eredményezett.

A napokban jelent meg a két talán legfontosabb nemzetközi gazdasági jelentés, a Világgazdasági Fórum Global Competitiveness Report-ja, amely az egyes országok versenyképességét, és a Világbank Doing Business évkönyve, amely az egyes országok szabályozórendszerét értékeli abból a szempontból, hogy mennyire segítik, vagy éppen akadályozzák az üzleti élet működését. Ez a két jelentés az, amelyekből talán a legtöbbet megtudhatunk arról, hogy milyen egy-egy ország nemzetközi megítélése.

A teljes cikk letöltéséhez klikk ide: http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2009/09/24/stabilabban_de_egyre_gyengebb_kilatasokkal/

A valóságban nem az a piac működik, mint amit tankönyvekből ismerünk. Az idei két Nobel-díjas kutatásainak középpontjában ez a kérdés áll. Az elméleti piacmodell kritikája azonban éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy az állami beavatkozásra még kevesebb indok van.Economic governance. Gazdaságirányítás? Talán. Jellemző, hogy a magyar közgazdaságtan még le sem fordította a fogalmat. Ezzel szemben idén ezért adtak Nobel-díjat: ?for her/his analysis of economic governance?. (Félreértések elkerülése érdekében: ez nem az a díj, amit Barack Obama kapott ? ez a közgazdaságtani Nobel-díj, amit idén Elinor Ostromnak és Oscar E. Williamsonnak ítéltek.)

A teljes cikk letöltéséhez klikk ide: http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2009/10/15/tul_allamon_es_piacon_a_kozgazdasagtani_nobel-dij_margojara/

A cikkben maradt megbocsáthatatlan sajtóhibáért (Williamson természetesen Oliver és nem Oscar)a szerzők elnézést kérnek!

Magyarországon idén nem lett könnyebb vállalkozni, mint tavaly volt. A Világbank Doing Business évkönyve szerint, amely azt elemzi, hogy a szabályozás, az intézmények, a jogrendszer a különböző országokban mennyire támogatja, vagy éppen mennyire akadályozza azokat, akik vállalkozni szeretnének, az összes vizsgált szempont szerint (három kivétellel - ezekről lesz szó) ugyanolyan a magyar helyzet, mint 2008-ban. Mondhatnánk, hogy ez rendben is van, a magyar politika, közigazgatás azt elmúlt évben inkább az államcsőd elkerülésével foglalatoskodott. Csakhogy ez egyrészt nem igaz (voltak, akiket valóban lekötött a stabilitás megteremtése, de azért vannak olyanok is, akiknek nem az volt a fő tevékenységük...). Másrészt ne feledjük: miközben mi egyhelyben állunk, aközben sikerült elérnünk, hogy a Világbank értékelése szerint, a szabályozás minden dimenziójában több ország is megelőzött bennünket. A szerző a Corvinus Egyetem oktatója, a Közjó és Kapitalizmus Intézet munkatársa

A teljes cikk letöltéséhez klikk ide: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=121107

XVI. Benedek szociális kérdésről megjelent enciklikája mintha más nyelven beszélne, mint amit a katolikusok eddigi társadalmi-politikai megnyilvánulásaik során alkalmaztak. (Bevallom: magam egy kicsit mindig viszolyogtam tőle...) A társadalmi kérdések tárgyalásakor eddig mintha a kizárólagos cél az igazságosság, az igazságos társadalom megteremtése lett volna. Igazságosságon pedig azt értettük, amit napjaink embere azon ért, vagyis azt, hogy csökkentsük az egyenlőtlenségeket, a társadalmat mindig a legszegényebbek helyzete alapján ítéljük meg, mindig forduljunk feléjük. A társadalmi igazságosság baloldali fogalma uralta a katolikusok beszédét is.

A teljes cikk olvasásához klikk ide: http://fontolvahalado.igen.hu/851-a-tarsadalmi-igazsagossagon-tul.html

A cikkben azokra az elemekre koncentráltam, amelyekben igen komoly átfedés van a klasszikus (száz évvel ezelőtti amerikai) progresszív mozgalom és a ma Magyarországon magukat progresszívnek nevező baloldali politikusok programja között: védjük a munkavállalókat a munkaadókkal szemben, lépjünk fel a big business ellen, korlátozzuk a bíróságok túlhatalmát. Állítom: méltán viselik a maiak e nevet. Igaz, a progresszív címke nyugodtan ráhúzható lenne sok más, jobboldali politikusra is, hiszen mára sokak számára politikai evidencia lett a száz évvel ezelőtt kitalált eszközök támogatása. Akik szerint a progresszív korszak Wilson elnökségének végéig tart, azok azért érvelnek így, mert ekkor fogadták el a XVIII. alkotmánykiegészítést (1919), amely az alcohol forgalmazását megtiltotta. Hadd zárjam soraimat ezzel, ugyanis az alkoholtilalom jól ismert története, a maffiaharcok időszaka is mutatja, hogy mi történik, ha jó progresszívként csak a magasztos elvekre figyelünk (legyen az az egészséges életmód, az esélyegyenlőség vagy épp a kicsik védelme), és elfelejtkezünk arról, hogy lépéseinket milyen következményei is lehetnek. És ezért, a következmények miatt ne legyünk progresszívak.

A cikk letölthető innét: http://kommentar.info.hu/szalai_akos_miert_ne_legyunk_progresszivak.pdf

A piac szerinte nem szakítható el a "normális" és "etikus" emberi kapcsolatoktól, sőt ezek révén működik és biztosítja a növekedést. Így a piac "logikája" egyáltalán nem zárja ki az "igazságosságot" sem.

A cikk többi része ide kattintva olvasható: http://www.hirszerzo.hu/cikk.mennyire_kapitalista_a_papa.116126.html

Tiszta versenyhelyzetben, jogilag kikényszerített monopóliumok híján a teljesítmények és értékelésük összehangolása a társadalomban elfogadott erkölcsi normák szerint többé-kevésbé zavartalanul zajlik. Mármost amikor megjelenik a jogi monopólium (állam) és vele az általános adóztatás, azonnal "tematizálódik", politikaivá válik az erkölcs.

A cikk olvasásához klikk ide: http://www.hirszerzo.hu/cikk.segelyek_es_jogcimek_kapas_van.113946.html